Vezúv, Herculaneum

Vulkántúránk második napján máris elindulunk az első tűzhányónk, a Vezúv meghódítására.
A körülbelül 1270 méter magas hegy kráterpereméig fogunk túrázni, de szerencsére több mint fél útig fel tudunk jutni buszunkkal is. A felfelé vezető út egy igencsak látványos szerpentin. Gyakorlatilag a régi vulkán szétrobbanása után keletkezett kráterben halad, majd a régi kráter közepéből kinőtt új vulkáni kúp oldalán kapaszkodik felfelé.
A vékonyka út kanyarjaiban buszunk épp csak elfér, sőt! Van, ahol el sem fér! Ilyenkor sofőrjeink nagy ügyességgel tolatgatnak, hogy sikerüljön befordulni. Ha szembe találkozunk egy autóval, nem sok megoldás marad. Vissza kell tolatni addig a pontig, ahol elférhetünk egymás mellett.

Parkolás, és a belépőjegyek megvásárlása után egy vulkáni hamu borította poros úton indulunk cikázó túránkra. A kráter pereméhez közeledve többször megállunk gyönyörködni a tájban, amit részben sajnos most a párás levegő elrejt előlünk. A vulkán oldalában szép aranysárga virágmezők illatoznak, távolban a vulkán régi kráterpereme látszik, melynek előterében jól kivehető egy frissebb lávafolyam.

A kráter pereméről lélegzetelállító a kilátás! A hegy oldalán szép vad virágok nyílnak, melyek körül gyönyörű pillangók cikáznak. Izgalmas és érdekes kontraszt ez, hisz a kráter másik oldalán, az épp szunnyadó óriás gyűjti erejét az újabb pusztításhoz.

Azért, hogy véletlenül se induljunk nyugodtan túránk további vulkánjaira, a Vezúv kráterperemén tett sétánk után, megtekintjük mire is képesek ezek a jelenleg barátságos turistalátványosságok.
A hatás fokozásának érdekében túravezetőnk Jimmy, -aki mellesleg földrajztanár- komoly tudásanyaggal lát el bennünket, majd felolvas egy, az időszámításunk szerint 79-ben történt kitörés egyik túlélőjétől származó beszámolóból.

Megérkezünk Herculaneum romvárosába, amit konzervált a kitörés folyamán rázúduló iszapréteg, így közel 2000 éves utcákon sétálgatunk. A falak hihetetlenül épp állapotban maradtak fenn, a régészek állhatatos munkájának köszönhetően pedig új életre kelnek a színes mozaikok, falfestmények.

Csoportos utazáson vagyunk, így időnk sajnos véges. Miközben sétálunk a kijárat felé, sikerül néhány kiváló képet készítenem a romvárosról, és a mögötte látható pusztító tűzhányóról.

Mi sem lehetne stílusosabb befejezése egy ilyen vulkános napnak, mint egy működő parazitakráterben elhelyezkedő kempingben sátrat verni, és tűzhányókkal álmodni........ Előbb azonban még fürdünk medencében, borostáimat megperzseli egy kis erdőtűz, majd ismerkedő estet tartunk borozgatással és hangyabolyban fetrengéssel.