Taormina
Airbrush pisztolyok, kompresszor

Utazásaim:
Maldív-szigetek
Marokkó busszal
Jordánia
Vulkántúra
 
 
Linkek:
 
 
 

<Nápoly> <Vezúv, Herculaneum> <Solfatara, Mascali> <Taormina, Castelmola>
<Etna
> <Cefalu> <Vulcano> <Lipari> <Stromboli> <Capri>

Taormina, Castelmola

Kora reggel álmosan ébredünk! Kinek juthatott eszébe, hogy egy kempinget csináljon közvetlenül a vasúti sínek mellé? Jah… Hogy a sín nem zavart senkit?
Így már érthető!

Felejthetetlen ízű croasont, és igazi olasz kapucsinót reggelizünk a kemping éttermének hangulatos teraszán. Asztalunktól rálátni az Etna füstölgő csúcsára. Oda fogunk holnap feltúrázni? Ijesztő számomra ez a gondolat, de mielőtt komolyan belegondolnék, máris úton vagyunk buszunkkal a híres Taormina felé.

Buszunkból a csodálatosan kék tenger partja mellett haladunk, kedvem támadna úszni egyet. De ez nem üdülés. Máris hallom vezetőinktől, hogy bár valóban jó lenne egyet úszni, de higgyük el sokkal jobb ilyenkor egy kis hegymászással egybekötött városnézés.  Higgyük? Ok, bár vannak kételyeim.
Tehát majd a tengerparti buszmegállónkból indulunk felfelé a hegyoldalon első megállónkig Taormináig, majd egészen 530m magasságig kapaszkodunk Castelmolába. Nagyon meleg lesz hívják fel figyelmünket, ezért vigyünk sok vizet, de ne sok terhet, majd mivel egy felhő sincs, vigyázzunk nehogy napszúrást kapjunk.
Mi sem egyszerűbb, nem lesz baj.
Meg kell jegyeznünk a vasútállomást, ahol buszunk letesz bennünket, mert bár csoportosan megyünk fel, szabadprogram keretében térünk vissza este 10 órára.


Taormina pihenő Taormina panoráma
   

Nem vagyok benne biztos, hogy nem kéne e inkább maradnom fürdeni, amikor utunk első részét a főút szalagkorlátának simulva tesszük meg. Nemsokára letérünk az útról, majd kanyargó járdákon, ösvényeken haladunk a mediterrán növényzet közt. Hátra-hátra nézve gyönyörű kilátás nyílik a partra, ahogy egyre távolodunk tőle.
2 kilométer után máris szétszakad kicsit a csapat. Egyesek elöl mennek, kettesek kicsit hátul maradnak szerényen, mi meg lemaradva próbáljuk lihegve tartani az iramot reménytelenül.
Egy árnyékos lépcsőnél ösztönösen lepihen a csoport eleje bevárni a többieket.
Pihenő! Király! Jah…
Értem, ránk vártatok. Persze, mehetünk tovább!
Mázli, hogy a lépcső szinte közvetlen Taormina fő utcájára vezet (Corso Umbertó),  ahol végre vízszintesen sétálhatunk. A lépcsővel szemben Jimmy elmondása szerint az egyik legfinomabb fagylaltost találjuk, viszont meggyőződni erről most nincs időnk. 100 évnél is idősebb házak közt sétálunk, majd egy hangulatos téren pihenünk meg. Az elmaradt pihenő után jól jön egy kis szusszanás. Hangulatos… Meglehetősen forró a hangulat, hisz borzalmasan meleg van.


Taormina Taormina
   

Jimmy elmond nekünk sok okos dolgot, majd kis fotózást követően indulunk megtekinteni a Görög Színházat. Itt gondolom először, hogy talán igaza volt vezetőinknek, és megérte felkutyagolni a hegyoldalon. A színház fantasztikusan van megépítve. A nézők a színpad mögött díszletként a 3340m magas Etna füstölgő kúpját látják. A környezet is csodálatos, de ezt leírni nehéz lenne. A képek magukért beszélnek. Nagy kár, hogy magas volt a páratartalom, és az Etnát a háttérben nem tudtam úgy lefotózni, mint azt a képeslapokon lehet látni.

Egy kis pihenő a fák árnyékában jól esik. Míg a csapat ismét összeverbuválódik, megkóstoljuk a mandulafagyit, iszok annyi jeges teát, amennyi csak belém fér. A San Benedetto őszibarackos azóta is a kedvencem, és az íze emlékeztet e csodálatos olasz vulkántúránkra.
Egy köztéri mosdóban próbálok mosakodni, ami ilyenkor jó taktika, hisz a csuklómra és tarkómra csorgatott víz párolgása hatásos légkondit helyettesítő módszer lehet.
Nekem nem folyik… De hogy működik ez? Hm. Kifigyelem.
Jön is az emberem. Bemegy, a víz jön, mosakszik. Kész is.
Bemegyek, a víz nem jön, nem mosakszom. Mi a fene? Csak Olaszoknak?
Laci vagyok némedirő, aggyá má vizet lécci! De semmi.
Jön a következő emberke. Neki folyik. Nem tehetek mást rákérdezek. Persze nem tudunk olaszul.
Mutatom a srácnak, hogy gyere már! Mutatom, hogy a kezem odatartom, de nekem nem jön. Erre elmosolyodik és mutatja: Van ott lent egy pedál. Rálépsz, és jön…
Wooow! „Grásziá”


Taormina Taormina
Taormina

A megbeszélt időben gyülekezünk a színház bejárata előtt lévő parányi tér olajfái alatt. Nagyon jól esik az árnyékban pihenni kicsit. Ahogy ezt így átérzem, máris indulunk.
Indulunk felfelé, hisz lefelé túl könnyű lenne. És ugye a Baraka csapata nem holmi puhányok társasága.
Jimmy: Ott van fent a hegyen az a vár, de mi nem oda megyünk.
Ez számomra nagy megkönnyebbülés, de máris mondja tovább: Megkerüljük, és a még magasabban lévő Castelmolába fogunk felmenni.

Még alig indulunk el, máris fáradt vagyok. Keskeny járdákon luxusvillák, és építkezések közt haladunk felfelé, miközben az élbolytól szintén lemaradt lihegő túratársainkkal beszélgetünk. István Romániában él, és házi orvosként dolgozik. Meglepő, de az egész család orvos. Szerinte ez a megpróbáltatás nem káros, sőt jót tesz szervezetünknek. Megnyugtató….
A társalgás közben a izomgörcseinktől kicsit sikerült elvonatkoztatni, így huss már fel is értünk egy kisebb térre, ahol egy ivókút volt jutalmunk. Vagyis a víz ami belőle folyt. Oly finom, és oly hűs…

A kilátás innen fantasztikus. Rálátni Taorminára, a tengerre, és részben látni innen a görög színházat is. Az egyik sarokban egy kis étterem napernyőkkel. Állítólag ez volt Churchill kedvenc kajáldája. Hm. Most éreznem kéne valamit?

Fotózás, illetve jókora pihenő után felmegyünk még egy kisebb kilátóba, ahonnan szintén csodás a panoráma. Sosem láttam ilyen szépeket, de mára már kicsit sok is ebből. Persze lehetne itt időzni, magunkba szívni a táj hangulatát, elmerengni az élet értelméről, de ez az utazás nem erről szól. A korláton kihajolva egy kis háztető alatt kalitkákat veszünk észre, amiben sólymok vannak. Milyen szép madarak…

Tovább sétálunk úticélunk felé, ami nem más mint egy állítólagos meglepetést ígérő borkóstoló lesz.
Jaj hát valóban az! Mármint meglepő! Férfi embernek kicsit megszégyenítő méretekkel rendelkező ábrázolások közt kóstoljuk meg az igazi szicíliai mandulabor ízét. Huhh… erre a meglepetésre el is kél egy kis ital.
Egyik fiatal lány útitársunk fényképezőgéppel érkezik, és a terasz sarkán lévő egy méteres hímvessző szobrrall lefényképezteti magát, majd kicsit pironkodva távozik.
Felemelő pillanat, és életem egyik legemlékezetesebb percei ezek. Egy templom harangtornyával egy szintben ülünk útitársainkkal a híres fogadó kicsiny teraszán. A fogadó Castelmola egyik legmagasabb pontja, és Castelmola is egy kisebb hegyre épült. Ellátni innen a tengerig, sőt ha kicsit kihajolok, az Etnát is látom. Úgy érzem a világ tetején ülünk. Azta… És ha jönne egy földrengés?
Miközben ezen merengek, egy étlapod dugnak az orrom el. Rendeljünk pizzát!
Ha a csóka egy madár, akkor az articsóka is az. Mert ennek így van értelme. Most nehogy azt mondjátok már, hogy nem madarat raknak a pizzára!
Persze ezek után egész túrán ezt hallottam: „Nézd Laci, ott repül egy articsóka!”

A borkóstolós fogadó után szabadprogram, mindenki egyénileg tér vissza a vasútállomáshoz, ahová este 10-re jön értünk a buszunk.

Időnk van elég, lassú tempóban indulunk vissza Taormina felé. Útközben hangulatos kapualjakat veszünk észre, különösen érdekes a házszám. Néhol virágok díszítik a csempét amin a házszám van, néhol maga a virág a szám, sőt bodri kutyásat is találtunk.
Taormina sétálóutcájára már kora délután érkezünk, ahol kezd pezsdülni ilyenkor az élet. Nagyszülőknek írunk képeslapot, miközben több menyasszony is elvonul előttünk. No persze nem egyedül… A legújabb olasz divat képviselteti magát mindenütt, mi magyarok vagyunk a legtopisabbak. Ha valakit látok a tömegben egy suhogós rövidnadrágban, na az biztosan egyik túratársunk.
Többször végigsétálunk a sétálóutcán, ami szinte folyamatosan változik. Ahogy egyre hűvösebb lesz, úgy telik meg élettel az egész városka.
Nagyon tetszik nekem ez a hely, illetve bennem van az érzés a teraszról, amikor találkozunk túravezetőinkkel. Nem tudom megállni, meg kell köszönnöm, hogy ide elhoztak minket.
Van most időnk a mandulafagyit is megkóstolni, ami valóban nagyon-nagyon finom, de az kicsit negatív, hogy a fagyozó előtt székekért külön fizetni kell. Más ára van a sétálós fagyinak, és más leülősnek.

Az órámat nézem, hisz a nap már lemenőben. Még van 2 óránál is több a busz indulásáig, de sötéttel nehéz lesz lemennünk azon az úton ahol felfelé jöttünk. Nem emlékszem lápmákra, és ha így van, tapogatnunk kellene lefelé.
Hogy ezt elkerüljük, kicsit korán búcsúzunk Taorminától. Egyszer biztosan visszatérek ide, hisz meghatározó számomra ez a hely. Itt kellett rájönnöm, hogy az articsóka nem madár?

Lefelé menet kicsit könnyebb mint felfelé, de ellenkező irányból a táj nagyon más, ezért folyton attól félek eltévedtünk. Mázli, hogy csak egy kereszteződés van, hisz ott is elhibáztam az irányt.

Épp sötét lett amire a vasútállomást elértük. Mi vagyunk az elsők a csoportból. Megjegyzem azért szólhattak volna vezetőink, hogy jól járunk egy fejlámpával, hisz akik ezután lámpa nélkül jönnek le, közvetlen életveszélynek vannak kitéve.

Azonban szerencsére mindenki épségben időben odaért a buszhoz.
Nagyszerű nap volt ez, úgy érzem kezdem komolyan élvezni ezt az utazást. Az éjszakai tengerben pancsizás már csak hab a tortán.
Nem kell sokáig dajkálni engem, máris alszom.

 



<Nápoly> <Vezúv, Herculaneum> <Solfatara, Mascali> <Taormina, Castelmola>
<Etna
> <Cefalu> <Vulcano> <Lipari> <Stromboli> <Capri>

 
Szerkesztő: Pap László Email: lszlp2625@gmail.com